A fekete nadálytő, népies nevén forrasztófű (Symphytum officinale L.)
az érdes levelűek családjába tartozó erdőszéli árkok és a mély fekvésű nedves területek gyógynövénye.
Elsősorban a növény gyökerét, ritkán a földfeletti részét (elsősorban a levelet) használják a gyógyításra.
A fekete nadálytő, mint gyógynövény, nagy múltra tekint vissza. Az ókori csatákban, főzetébe mártott rongyokkal rögzítették az eltört csontokat és már Paracelsus is a seb gyógyítására ajánlotta.
A fekete nadálytő legfőbb hatóanyaga
az allantoin, amely mellett még találhatók benne cseranyagok, nyálkaanyagok, egyéb alkaloidok is.
"Hámosító, a szövetek újraképződését, sebek gyógyulását elősegítő szer."
Irodalom: Rácz Gábor: Gyógynövényismeret, 1984 "
A fekete nadálytő kenőcs segítséget nyújt a kisebb bajoknál és fájdalmaknál, mint például eséstől szerzett kék foltok, vérömlenyek esetén."
Irodalom: Barbara és Peter Theiss: Erdők, mezők patikája, 1989".
A gyökérből áztatással készült kivonat… valamint csonterősítő, a csonttörés hegképződését segíti elő. Zúzódásokra, sebekre, visszérgyulladásokra borogatónak használják."
Irodalom: Rápóti Jenő - Romváry Vilmos: Gyógyító növények, 1983
A fekete nadálytő kivonatának belsőleges használatáráról megoszlanak a vélemények, ezért nem ajánljuk tea vagy kivonat belsőleges használatát.
A fekete nadálytő külsőleges (krém) használata a szakirodalom alapján ajánlott.
